2026. október 19–28. között Erasmus+ 20%-os mobilitás keretében látogatott el Japánba, az University of Tsukubára Dr. Csákvári Judit (GYOPSZI) és Dr. Gombás Judit (GYMRI). Az alábbi szöveges beszámoló mellett tapasztalataikat egy online beszélgetés keretein belük is meg fogják osztani, november 11-én.
Közép-Európában nagyon keveset tudunk arról, hogyan élnek a fogyatékos személyek Japánban. Azzal az előfeltevéssel terveztük meg a projektet, hogy Japán a technológiai fejlettsége okán valószínűleg kiemelkedően akadálymentes, és a hozzáférhetőség az oktatásban is megmutatkozik. Nos, előfeltevéseink csupán részben nyertek igazolást.
A University of Tsukuba kampusza épp úgy, mint a városok egésze, kimagaslóan akadálymentes: a járdákon lábbal és fehérbottal egyaránt jól érezhető vezetősáv halad, ami egyben kontrasztos is, így a látásukat használó látássérült személyeket is segíti.
Az ajtók az egyetemen vagy önműködőek, vagy könnyen mozdítható tolóajtók, a tantermekben pedig minden szék és asztal kerekeken gurul, így a terem elrendezése könnyedén az oktatás és a hallgatók szükségleteihez igazítható. A járdák részét képező, folyamatos vezető sávokon túl az is meglepett minket, mennyi helyen találkozunk Braille feliratokkal. A liftekben, a legtöbb háztartási gép kezelő panelén – amelyek egyébként nyomógombokkal használhatóak, nem érintőpanellel –, vagy a nyilvános okosvécéken is mindenütt vannak pontírású feliratok. Mint megtudtuk, Japánban nem törvényi kötelezettség az akadálymentesség, hanem a gyártók számára egyértelmű, hogy vak emberek is használják a termékeiket.
Vendéglátónk, Dr. Hisae Miauchi docens asszony volt, akinek kutatási területe a vak és látássérült tanulók oktatása. Neki köszönhetően ellátogathattunk a Braille Könyvtárba és az egyetemhez tartozó Nemzeti Vakok Iskolájába, ami a Japánban, kifejezetten a látássérült gyermekeket és fiatalokat oktató 67 speciális iskola közül a legnagyobb. Az intézményben óvodás kortól a masszőr, akupunktőr vagy gyógytornász végzettséget adó szakiskola végéig járhatnak a tanulók. Az alsó és felső középiskolába felvételi vizsgát követően juthatnak be az ország minden tájáról érkező vak és gyengénlátó fiatalok. Nagy meglepetésünkre a középiskoláig a gyerekek kizárólag Braille-táblával jegyzetelnek, és nem használnak pontírógépet. Ezzel is a memóriájuk intenzív használatára sarkalják a fiatalokat, akik csak középiskolában kezdenek el számítógéphez csatlakoztatható Braille-kijelzőt használni. Az országban csak lassan terjed a látássérült tanulók többségi intézményben történő oktatása. A befogadó oktatást hátráltatja, hogy nem létezik utazótanári szolgálat. Továbbá nem kis nehézség látó és látássérült gyermekeket együtt tanítani írni és olvasni.
Miauchi tanárnőnek köszönhetően több megbeszélésen vettünk részt a látássérült személyek oktatása, rehabilitációja és foglalkoztatása témájában. A mobilitás további célja volt az ELTE BGGYK és a University of Tsukuba jövőbeli Erasmus+ és tudományos együttműködésének megalapozása. A nagy földrajzi távolság ellenére sok közöset fedeztünk fel a két kar oktatási struktúrájában: pl. mindkét intézményben fogyatékosságspecifikus tanszékek működnek, és adnak át ismereteket BA és MA szinten. Bízunk benne, hogy japán kollégáink a jövőben személyesen is ellátogathatnak a Bárczira.
Dr. Csákvári Judit, Dr. Gombás Judit