Reményi Tamás, az ATIVIK mesteroktatója Luxemburgba utazott egy szakmai látogatásra az Erasmus+ programon keresztül. Beszámolója alább olvasható.
Szeptember 25. és 30. között az Erasmus+ Staff Mobility for Training program keretében négynapos szakmai mobilitáson vettem részt a luxemburgi European School Luxembourg II intézményben, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar képviseletében. A mobilitás célja az volt, hogy közvetlen tapasztalatokat szerezzek egy többnyelvű, multikulturális és inkluzív európai iskola működéséről, különös tekintettel a differenciált oktatásra, a sajátos nevelési igényű és más támogatást igénylő tanulók ellátására, az intézményi támogató rendszerre, valamint a pedagógiai környezet kialakítására.
A szakmai program során különböző életkorú tanulócsoportok munkáját figyelhettem meg. A hospitálások során jól érzékelhető volt, hogy a differenciálás, az egyéni szükségletek figyelembevétele és a tanulói aktivitásra épülő pedagógia nem különálló módszertani elemként, hanem az intézmény mindennapi működésének részeként jelenik meg. Az iskola többszintű támogatási rendszere különböző intenzitású segítséget biztosít a gyermekek számára, és fontos tapasztalat volt, hogy az inklúzió az osztálytermi pedagógiától az intézményi szervezésig áthatja az iskola egészét.
A vezetőkkel és pedagógusokkal folytatott szakmai egyeztetések során betekintést kaptam az egyéni tanulási tervezés, a diagnosztikus és formatív értékelés, a pedagógiai dokumentáció, valamint a szülőkkel és más szakemberekkel való együttműködés gyakorlatába. Különösen értékes volt annak megfigyelése, hogy a különböző nyelvi és kulturális háttérrel rendelkező gyermekek együttnevelése természetes része az intézmény működésének. A többnyelvűség itt nem csupán nyelvoktatási kérdés, hanem az iskola egész pedagógiai kultúráját meghatározó elem.
A látogatás egyik legerősebb tapasztalata az iskola fizikai és pedagógiai környezetének tudatos kialakítása volt. A hagyományos tantermek mellett szenzoros tér, uszoda, sportlétesítmények, mászófal, szabadtéri mozgásterek és rugalmasan használható közösségi helyiségek állnak a gyermekek rendelkezésére. Ezek a terek nem pusztán kiegészítő lehetőséget jelentenek, hanem a mozgás, az aktivitásszabályozás, a szenzoros szükségletek, a pihenés és az önszabályozás támogatásának szerves részei. Gyógypedagógiai szempontból ez különösen fontos megerősítést adott abban, hogy a gyermek fejlődésének támogatása nem kizárólag az alkalmazott módszereken, hanem a teljes tanulási környezet minőségén is múlik.
A digitális pedagógia gyakorlati megvalósításába is betekintést kaptam. Az óvodai és kisiskolás korosztály számára használt Bee-Bot és Blue-Bot programozható robotok, valamint a „Coding & Co-Doing” program jól példázták, hogy a digitális technológia akkor válik pedagógiailag értékessé, ha nem öncélúan jelenik meg, hanem problémamegoldást, tervezést, együttműködést, térbeli tájékozódást és aktív tanulást támogat.
A látogatás különleges aktualitását adta, hogy az iskolában éppen a KiVa programhoz kapcsolódó „Kedvesség hete” zajlott. A KiVa egy kutatási eredményekre épülő, finn eredetű bullyingmegelőző program, amely az egész iskolai közösség bevonásával támogatja a biztonságos, elfogadó és együttműködő közösségi kultúra kialakítását. A hét során hangsúlyosan jelent meg az empátia, az egymásra figyelés, a segítségnyújtás, a befogadás és a társas felelősség. Pszichopedagógiai szempontból különösen értékes tapasztalat volt annak megfigyelése, hogy a társas és érzelmi kompetenciák fejlesztése nem csupán elvárásként, hanem tudatosan tanított és gyakoroltatott területként jelenik meg.
A mobilitás egészét végigkísérte a szakmai párbeszéd. A pedagógusokkal és vezetőkkel folytatott beszélgetések lehetőséget adtak arra, hogy összehasonlítsuk a különböző oktatási rendszerek megoldásait, valamint közösen gondolkodjunk arról, mely gyakorlatok lehetnek adaptálhatók a gyógypedagógus-képzésben, a pedagógusképzésben és a hazai inkluzív nevelés fejlesztésében.
A mobilitás során szerzett tapasztalatokat közvetlenül hasznosíthatónak tartom az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar oktatási és szakmai tevékenységében, különösen az inkluzív pedagógia, a pszichopedagógia, a sajátos nevelési igényű tanulók támogatása, valamint a pedagógiai környezet kialakításának témakörében. A látogatás számomra legfontosabb tanulsága az volt, hogy az inkluzív iskola nem egy-egy speciális módszertől válik befogadóvá. A gyermekek jólléte, a differenciálás, a támogató fizikai környezet, a társas-érzelmi készségek fejlesztése, a mozgás és az önszabályozás támogatása, valamint a pedagógusok közötti együttműködés egymással összefüggő rendszerként teremti meg a valódi részvétel feltételeit.
Az Erasmus+ mobilitás így nemcsak új szakmai ismereteket adott, hanem olyan közvetlen tapasztalatokat és konkrét példákat is, amelyek a gyógypedagógus-képzésben, a pedagógus-továbbképzésben és az inkluzív köznevelés fejlesztésében egyaránt továbbadhatók.