Az ENSZ fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménye (UNCRPD), amelyet Magyarország 20 évvel ezelőtt ratifikált, egyértelműen rögzíti, hogy a fogyatékossággal élő személyek másokkal azonos alapon jogosultak emberi jogaik és alapvető szabadságaik gyakorlására, emberi méltóságuk tiszteletben tartására, valamint a közösségi életben való részvételre. Ezek nem pusztán elérendő szakpolitikai célok, hanem a fogyatékossággal élő, köztük az értelmi fogyatékossággal élő és a pszichoszociális fogyatékossággal élő emberek jogainak érvényesítésére és védelmére vonatkozó kötelezettségek.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának és Társadalomtudományi Karának munkatársai aggodalommal követik a Telex 2026. október 15-én megjelent videójában bemutatott, a gánti Aranyalma Integrált Szociális Intézményben tapasztalható helyzetet. Fontosnak tartjuk, hogy a nyilvánosságra került körülmények érdemi intézkedéseket és tartós változást eredményezzenek.
A felvételeken látható állapotok nem csupán egyetlen intézmény mindennapi működési nehézségeit mutatják meg, hanem rendszerszintű problémákra hívják fel a figyelmet. Éppen ezért fontosnak tartjuk, hogy a felvételen bemutatott állapotok, az azokról a filmben elhangzott vélemények minden esetben védjék a fogyatékossággal élő emberek személyiségi jogait, emberi méltóságát és integritását. Arra szolgáljanak, hogy a rendszerszintű, szakpolitikai beavatkozásokat elősegítsék.
Az intézményben tapasztalható problémákért viselt felelősséget nem háríthatjuk az ott dolgozókra. A szakemberhiány, a méltatlan munkafeltételek, valamint a fiskális és az infrastrukturális hiányosságok rendszerszintű problémákra mutatnak rá. Ezek feltárása és kezelése azonnali fenntartói és állami felelősségvállalást, megfelelő erőforrásokat, átlátható intézkedéseket, valamint az ellátásban dolgozók munkájának elismerését és szakmai támogatását követeli meg. Mindez azonban nem csökkentheti az intézményben élő emberek biztonságának és méltóságának elsődlegességét.
A történtek arra is rámutatnak, hogy a fogyatékosságügy nem szűkíthető le az intézményi ellátás fenntartására. Olyan széles spektrumú, ágazatokon átívelő, koordinált szolgáltatórendszer kialakítására van szükség, amely az egész életutat a szükségletek és a személyes célok mentén támogatja, függetlenül attól, hogy milyen típusú és mennyiségű támogatásra van szükség. Ennek a rendszernek alapjaiban, és nem csupán az emberi jogi kifejezések és nyelvezet használatával kell elismernie a fogyatékossággal élő embereket saját életük alakítására jogosult személyekként, tiszteletben kell tartania döntéseiket, valamint ténylegesen támogatnia kell önrendelkezésüket és a közösségi élethez való jogukat.
A fogyatékossággal élő emberek jogainak tiszteletben tartását a mindennapi életükben megtapasztalható konkrét változásoknak kell igazolniuk. Szakmai közösségünk kész együttműködni ennek előmozdításáért, és ehhez az ELTE oktatási, kutatási és szakmai tudásával is hozzá kíván járulni.