2026 januárjában karunk három oktatója tizenhat kínai egyetemi hallgató számára tartott angol nyelvű téli kurzust. A program középpontjában Budapest hat kiemelt múzeuma állt (Néprajzi Múzeum, Nemzeti Múzeum, Nemzeti Galéria, Szépművészeti Múzeum, Ludwig Múzeum, Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum).
A tematika a művészetpedagógiai módszerekre, a nonverbális kommunikációra és az interkulturális tanulásra épült, a délelőtti felkészítő foglalkozásoknak pedig a Bárczi művészeti tantermei adtak otthont. Az órák tematikájának kialakításánál figyelembe vettük a meglátogatandó múzeumok gyűjteményét, aktuális kiállításait és magát a múzeumépületet is a városi térben. A vizuális művészeteket és a zenét élménypedagógiai jelleggel alkalmazva készítettük elő a látogatást az adott múzeumba.
Zeneterápiás workshoppal indult a kurzus, melynek célja a csapatépítés és az összehangolódás volt. A kínai hallgatókról hamar kiderült, hogy rendkívül nyitottak, kreatívak és szívesen játszanak hangokkal, ritmussal, hangszerekkel. Délutánra remekül összekovácsolódott a társaság, ami nemcsak a csoport közös lüktetésének megtalálásában nyilvánult meg.
A Néprajzi Múzeumhoz talált tárgyak helyzetbe hozásával, installációkkal, és a mindennapi használati eszközök új kontextusba helyezésével dolgoztunk a délelőtti órákon. A fókusz az élményszerű tapasztalás, a vizuális gondolkodás fejlesztése és a „found object” (talált tárgy) szemlélet játékos megértése. A résztvevők a telefonjaikban található valamilyen személyes fotó történetét is megoszthatták egymással, mindez pedig a Néprajzi Múzeum “Jelenarchívum” projektjével kapcsolódott.
Az említett tevékenységek a múzeumban délután meglátogatott Hétköznapi luxus – A királyné asztalától a parasztházig és a Foltvarrás kékben időszaki kiállításokat készítették elő. A fiatalok leginkább az interaktív részeit élvezték a kiállításnak, így például “felvarrták” magukat a látogatók világtérképére, ahova így Kína is felkerülhetett.
A Nemzeti Múzeum Attila kiállítását megelőzően ismét a zenélés biztosította a hangolódási lehetőséget. Archaikus korokba, különleges hangzású ritmusbotjátékokba, sámánénekek közé, majd a káoszból rendbe kalauzolta a résztvevőket a zene. A hangszeres hideg-meleg játék is igazán emlékezetes momentumokat szült.
A diákok a Szépművészeti Múzeumban egy élményközpontú foglalkozáson vettek részt a barokk művészet témakörében.
Az ezt megelőző kétszer másfél órás tantermi alkalmak során a hallgatók a fény–árnyék hatásokkal, az illúziókeltéssel és a barokk drámaisággal ismerkedtek meg gyakorlati kísérleteken keresztül. Telefonlámpák és írásvetítők segítségével vizsgálták a fény irányának és intenzitásának hatását, majd különböző organikus formák (növény, ember- diáktárs) árnyékát rajzolták körül, amelyeket fordított fény–árnyék technikával, krétákkal, tussal és élénk vízfestékkel dolgoztak fel. A feladatok a látás tudatosítására és a vizuális érzékenység fejlesztésére épültek.
Délután a Szépművészeti Múzeum barokk gyűjteményében folytatódott a munka. A hallgatók nonverbális múzeumi feladatok segítségével keresték a mozgás, a drámai fényhatások, a térillúzió és az érzelmi kifejezés példáit. A foglalkozás célja a barokk vizuális gondolkodás élményszerű megtapasztalása volt, különös tekintettel a fény, az illúzió és a teatralitás szerepére, ezeket egy feladatlapon és fényképeken rögzítették, majd a program végén bemutatták. Mondhatni sikeresen kapcsolták össze a gyakorlati alkotómunkát és a múzeumi műértelmezést, miközben lehetőséget volt a keleti és nyugati vizuális szemlélet párhuzamainak érzékeny megközelítésére is. Ez a reflexiók során több diáknál erős hangsúlyt is kapott.
A Magyar Nemzeti Galériában tett múzeumlátogatást két, vizuális önkifejezésre épülő műhelyfoglalkozás előzte meg a Bárczin, amelyek során a résztvevők a vonal, a gesztus és a szín érzelmi kifejező erejét vizsgálták, különös tekintettel a keleti és nyugati művészeti szemlélet és kifejezésmód párhuzamaira. Az expresszió, mint kifejezőerő vagy a belső érzelmek, gondolatok külső megjelenítése mozgásos és alkotói feladatokon keresztül valósult meg. A foglalkozások célja az volt, hogy a hallgatók személyes alkotói tapasztalaton keresztül kapcsolódjanak a magyar avantgárd és expresszionista művészethez (ami számukra ismeretlen volt), különösen a Tihanyi 140 című kiállításhoz.
A múzeumi térben a délelőtti műhelymunka élménye, valamint egy néhány kérdésből álló múzeumi “guide” segítette a hallgatókat a művek nyitottabb, érzékenyebb befogadásában, és lehetőséget teremtett a kulturális párbeszéd elmélyítésére. A program itt is személyes élménymegosztással végződött, keleti és nyugati világunk izgalmas párhuzamait fedezték fel a diákok, de a különbségekre is rácsodálkoztunk.
A Ludwig Múzeumban és a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban fontos fókusz volt a keleti hatásoknak a mai nyugati kultúrában való megjelenése, az interkulturális párbeszéd, illetve a közösen belakható világ megteremtése, az életreform-törekvések.
Az “Arannyal javítás” (Ludwig Múzeum) kiállításhoz a névadó japán hagyományos “kintsugi” azaz arannyal javítás módszerének megismertetésével kapcsolódtunk, ennek kapcsán foglalkoztunk a testi-lelki törésekkel és sérülésekkel személyes és társadalmi vonatkozásban is. Megnéztük néhány ismert kortárs alkotó kapcsolódó munkáit (pl. hímzett arannyal javítást), darabokból összeraktuk a fotóikat, és arannyal alkottunk. A Ludwig Múzeumban is beváltak az interaktív lehetőségek például Yoko Ono látogatókat is alkotótárssá tévő interaktív installációja, ahol törött porcelándarabokból lehetett összeépíteni egyéni objektumokat.
Improvizatív, meditatív, mindfulness jellegű művészeti tevékenységekkel is dolgoztunk. A homokot zenére formáztuk meg, majd személyes zen-kertek készültek kavicsok, botok, és más természetes anyagok felhasználásával. Végül képkártyák alapján ismert műalkotásokat is megjelenítettek homok és kavics segítségével. A két múzeumi élményt összekapcsolta egy performatív, mozgásos, tiszta vízzel történő kapcsolati és alkotó játék. Koccintottunk a poharakkal, majd mozgás közben egymás poharába öntögettük a vizet, adtunk és kaptunk, végül egy kínai eredetű sajátos felületen „elfestettük” azt, ami egy idő után nyom nélkül elpárolog, eltűnik, elmúlik. Ezt a tevékenységet Ludwig Múzeum egyik videója inspirálta, de az utolsó napon volt, és az ünnepélyes búcsút és az elengedést éltük meg általa.
Kísérleteztünk a mozdulatokkal is, a mozgásos tevékenységeket (pl. „művészeti jóga”), a Hopp Ferenc Múzeumban látható kiállítás tárgyai és fotói, illetve és a kertjében található jóga mozdulatokkal benépesített sétálóösvény inspirálta.
Kölcsönösen inspirálónak bizonyult az együtt töltött idő, a művészet és a nonverbális eszközök hatékonyan segítették a kapcsolódást és a megértést egymás közt.
Kelet és Nyugat párbeszéde
