Zeneterápiás tanulmányutak – Oslo

Megérkezésemkor egy ósdi, de nagy becsben tartott lila pianínó fogadott az épület előtt, ami az akadémia 50 éves múltját szimbolizálja az egész évet átívelő eseménysorozat vezető arculati elemeként.

Ingeborg Nebelung zeneterapeuta oktatatótársam, akivel az Európai Zeneterápiás Szövetség elnökségéből ismerjük egymást, a norvégok közvetlenségével, nagy mosollyal és öleléssel fogadott. Büszkén és türelemmel lett a vezetőm a kint töltött időre, maximálisan szem előtt tartva azokat a tapasztalási lehetőségeket, amik érdekesek lehetnek számomra a magyar képzésbe történő implementálhatóság szempontjából. Már az első körbevezetéskor megtetszett az akadémia belső tereinek egyszerű, modern, letisztult designja és ahogy üveget, követ és fát ötvöznek. A folyosók és a közösségi terek tágasak, világosak, funkcionálisak. A tantermek jól felszereltek, akusztikailag remekül szigeteltek, a legkorszerűbb IT eszközökkel ellátottak. A zeneterápiás termek mind akusztikus mind digitális hangszerparkja mintaértékű. A hangszerek bármelyik pillanatban hozzáférhetők, mert a termeken belül, okosan felosztott és ablakokkal ellátott beépített szekrényekben tárolják őket. Mind a nappali, mind a levelező tagozatos zeneterapeuta képző csoportok kis létszámúak: 8-10 fősek maximálisan.

Az oktatók különböző projektekbe invitálják a hallgatókat. Ilyen projekt például a nagy sikerű „Zenét a börtönökbe” program, amire évek óta sokszoros a túljelentkezés. Ennek a projektnek a keretében fegyházakba települnek ki a képződő zeneterapeuták: az ismerkedés során együtt főznek, alkotnak, játszanak a fegyencekkel, a végén pedig koncerttel ajándékozzák meg őket. A folyamat többnyire egy szemeszteren keresztül tart és minden eleme okosan átgondolt és vezetett, szupervízióval kísért. A projekt keretében született élménybeszámolók, koncertfelvételek, interjúk a közösségi médiába is eljutnak, érzékenyítve ezzel a társadalmat és megsegítve a következő programokhoz kapcsolódó támogatói háttér épülését. Lehetőségem nyílt részt venni a projekt egyik nyitó workshopján, ahol a pszichés felkészítés mellett nagy hangsúlyt fektettek a gyakorlati tanácsokra és az egyes programelemek mögött rejlő összefüggések magyarázatára. A projektzáró koncertre a diákok közösen komponálják és állítják össze a repertoárt, rengeteg improvizatív elemmel, a próbák pedig már a szemeszter elejétől folyamatosak. A zárókoncertről cd és dvd is készült, a tanulságokat könyv és publikációk summázzák.

Nyitott, kreatív, tudásszomjas zeneterapeuta hallgatókat ismertem meg, akik abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy a fejlődésükhöz minden anyagi, technikai és egyéb háttér biztosított az akadémián. Az oktatókkal olyan kapcsolatok és tervek születtek, amelyek reményeim szerint a jövőben gyümölcsözőek lesznek. A hallgatókkal és kollégákkal közös improvizációs körünkben pedig sokadszorra is megtapasztalhattuk a zene univerzális voltát: nem számított nyelv, kultúra, életkor, fokozat, sem a hangszer márkája a kezünkben: ember játszott emberrel és alkotott a pillanatban, maradandót….